Webber és a didaktikus lóláb 

Kritika.színház

Kilóg a didaktikus lóláb, és virgoncan rugdalózik Webber Volt egyszer egy csapat című musicaljének előadásán a Madách Színházban. Amikor a főhős faképnél hagyja a nászéjszakán a feleségét, mert katolikus barátját éppen szorongatják a protestánsok, akkor szegény újdonsült asszonyka olyan pacifista szöveget vág le, hogy azt bármelyik sematikus szerző megirigyelhette volna az ötvenes években. Elvileg Írországban játszódik Webber és a szövegíró, Ben Elton musicalje, amelynek magyar változatát Bródy János készítette. Így aztán lényegében a mi nyomorult, kettészakadt országunkról szól a tantörténet, melyben a két tábor tagjai dühödten hiszterizálva irtják egymást. Webbernél könnyedebben mesés témákhoz szoktak a nézők, Londonban csak egy évig húzta a darab, mondhatjuk azt is, hogy megbukott. Nálunk valószínűleg siker lesz.
Tihanyi Ákos koreográfiájában nagy erő van. A színpadra zúdított fiatalok hada behancúrozza a deszkákat. Felszabadultan örömködnek vagy éppen nekikeserednek. Erőtől duzzad a testük. Színházi tettre készek, boldogok a válogatások során elnyert lehetőségtől. Szirtes Tamás rendezőként nem egyforma termetű, szép szál leányokat és legényeket szemelt ki, van köztük zömök, kövérkés, kicsi és nyúlánk, egészen emberszabásúak, a sztárság még nem deformálta őket. Lendületesek, természetesek, jó rájuk nézni. Ütőképes együttes. Focicsapatot, illetve szurkolókat, rajongókat, szeretőket alakítanak, belevaló ifjakat, akiket szétkerget a gyűlölködés, megmérgez a politika, és még azok is, akik ugyanabból az akolból származnak, lemarják a másikról a húst. Mindehhez felpörgetett tempójú, igencsak hangos dalok társulnak, amelyek gyakran sziruposan érzelgős, a giccs és a közhelyesség határán lavírozó, elomlóan szívet facsaró módon zárulnak. Ezúttal nem lóg be a képbe a díszletmunkás, nem nyikorog a díszlet, suhan, emelkedik, süllyed mindaz, amit Kentaur megtervezett. Szakács Györgyi jelmezei egyszerű eszközökkel, jól láthatóan elkülönítik a két szomszéd várat.
A főhősnő, Nádasi Veronika drámai feszültséggel énekel, és hitelesen játszik egy családjáért remegő embert. Nagy Sándor lázas hevülettel adja a bűnpártolásba, majd gyilkosságba keveredő és áldozattá váló párját. A gonosz megtestesítője, Serbán Attila elvakult tekintettel, elsötétült ábrázattal, ideológia által táplált állandósult haraggal a legjobb színészi teljesítményt nyújtja. Ömböli Pál a nagydarab, mackós, elesetten szerethető, áldozatnak kiválóan alkalmas srác szerepében szintén remek. De jó az egész gárda, Nyári Szilvia, Arany Tamás, Szemenyei János, Vágó Zsuzsanna és a tánckar, a kórus egyaránt. Dunai Tamásnak a focicsapatot összetartó, békíteni próbáló pap szerepében megvan az a képessége, hogy sematikus mondatokból ironikus humort facsarjon. A közönség jelentős része lelkes, páran feldúltan háborognak, a produkció feltehetően hosszú sikerszéria elé néz.