Körülbelül tíz éves lehettem, amikor egy kedves lány, akibe gyerekként szerelmes voltam, elvitt engem egy amatőr gyerek színitársulathoz, mert hallotta, hogy az általános iskolába ahová jártam komoly port kevertek az irodalom tanárnőm által szervezett és vezetett kisiskolás színi események, ahol is én meglehetősen bátran szerepeltem komoly sikereket érve el. Ekkor kerültem először komolyabb kapcsolatba a színházzal, amibe sajnos beleszerettem. Azóta töretlenül azon dolgozom, hogy ennek a hivatásnak szenteljem az életem, úgy, hogy az örömöt is okozzon nekem. N.Szabó Sándor és Unger Pálma volt az a két pécsi színész, aki engem tíz évesen terelgetett. Szerencsés vagy szerencsétlen adottságomnak köszönhetően, ami a gyorsan fejlődő szervezetemet illeti, hamar kinőttem egyszerűen testileg a gyerek csoportot és átkerültem Moravetz Levente már tinédzser csoportjába, ahol már a színház csinálás egy komolyabb formáját ismertem meg. Hamar bekerültem a „nagy színházba” a Pécsi Nemzetibe ahol gyerek szerepeket játszottam és egészen 18 éves koromig pénzt is kerestem. Közben az igényem is szélesebb spektrumú érdeklődést kezdett mutatni pár korombeli társammal egyetemben és sikerült elérnünk azt, hogy a Nemzeti foglalkozzon velünk, mint stúdiósokkal. Tehát megalakult a Nemzeti Stúdió ahol, ha nem is komoly, de oktatás folyt és az első vizsgaelőadásunk a Romeó és Julia volt.

Na elkezdődtek az érettségi után a felvételik. Harmadik sikertelen próbálkozás után jelentkeztem egy „akadémiára” ahová érdekes módon felvettek, igaz nyolcvanezer forintom bánta volna évenként a színésszé válásom tandíját. Hamar rájöttem, hogy amit ott tanítanak azt én már a pécsi színházi éveim során ellestem a nagyoktól. Ott is hagytam hamar. A sikeres felvételim előtt még kipróbálhattam magamat a József Attila Színházban, mert egy meghallgatás útján bekerültem egy produkciójukba. Odáig azt sem tudtam mi az a meghallgatás. Emlékszem nagyon jól szórakoztam, nagyon jól éreztem magam. Megcsináltam mindent, amit kértek tőlem és azonnal kiválasztottak. Talán az az egyszerűség, lendület és boldogság fogta meg őket, amit akkoriban sugároztam magamból. Egy év multán megalapítattuk a József Attila Színházban a stúdiót. Remek két év volt. Nagyon sokat köszönhetek  neki és azoknak az embereknek, akik engem ott terelgettek. Többek között ott készítettek fel  a sikeres felvételimre.

A főiskolával komolyabb kapcsolatom tulajdonképpen a harmadik rostán volt. Addig egészen más szemmel néztem. Arra emlékszem, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy sikerüljön. Az első két év rettenetesen sok munkával telt, de hála Istennek, valahogy olyanra sikerült az osztályunkat válogatni, hogy rossz emberek nem kerültek be. Persze rengeteg félreértés és vita volt köztünk, de alapvetően egy jó osztály , ahová jó érzés volt tartozni. Ez nagyon fontos, mert egy osztály négy évig szinte olyan, mintha egy család lenne, amit vagy megszoksz vagy megszöksz. Nálunk nem volt olyan, aki meg akart volna szökni, szóval jó osztály voltunk! 

A József Attila Színházba szerződtem, de mellette játszom a Madách Színházban is.